December 5 - London

From 2008 december - London

Itteni szokásaimmal totális ellentétben elég későn kelek. Eddig mindig beállítottam ébresztőt, hogy minél többet lássak, most egész egyszerűen nincs kedvem... Így reggel megint összefutok Anna nénivel

A vonat Cambridge-be Kings Crossról indul. A hardcore Harry Potter rajongók jól tudják, mit jelent ez. Igen. A 9 ¾ vágányt. Egy félig falba tolt poggyászkocsi állít emléket a kis varázslónak. Hát persze, hogy lefényképezem... ;-)

From 2008 december - London

Ja, és hogy még egy érdekességet hozzáadjak a sztorihoz, a Cambridge-i vonat a 9B vágányról indul. Ez tulajdonképp majdnem a 9 ¾. ;-)
Na, de ennyit Harry Potterről.

Cambridge nagyon helyes kis város. Nem tudom, de ez alkalommal, valahogy nagyon nem fűlt a fogam a kultúrális élményekhez, így egy college-ba sem megyek be, pedig ezek kb felváltva fogadnak egyszerű földi halandókat, akiknek nem adatott meg az a csodálatos dolog, hogy Cambridge-i egyetem padjait koptathatják. Inkább csak sétálgatok az utcákon, betévedek egy piacra (azt hiszem, sikerült rátapintanom egy piac napra), próbálok valahogy eljutni a sóhajok hídjához (igen, itt is van egy ilyen a velencei példája nyomán), de úgy tűnik ehez mindenképp be kellene mennem egy college-ba, vagy legalábbis nem sikerült nyilvános utat találnom a Cam folyó mentén.

Nem tudom, hogy ez is velence után van-e de itt is lehet gondolázni, puhányoknak sofőrrel bátraknak a nélkül. Hát, nem tudom. Végignéztem 1-2 profisofőr nélküli hajó indulását, imbolygását, és ez azért nem olyan könnyű, jogy csakúgy bárki ember fia elvezetgesse ezt. Viszont az aranyos volt, hogy a fázós utasoknak be volt készítve hajókba takaró és forróvizes palack.

Ismételten nagyon fájr már mndenem a cipekedéstől, így a feltöltődés után hazafele vettem az irányt. Persze utólag jöttem rá, hogy azért a péntek, mint egyetemváros látogató nap nem túl szerencsés... Délelőtt, amikor leutaztam még ok volt, de este visszafelé tele volt a vonat hazautazó diákokkal. Ez annyiból volt rossz, hogy nagyon sűrűn ültünk egymás melett, nem volt saját kis szeparém, mint odafele menet.

Este még nagyon beszélgettünk Nicole-lal, Anna néni állandó lakójával, aztán Anna nénivel, és végül mind korán nyugovóra tértünk.