Március 24, London - 1. rész

Hát, mit ne mondjak, ez az út is kalandosan kezdődik...

Felszállok gond nélkül a repgépre, jó Pressflexeshez híven utolsóként :-), de aztán egyszer csak belém csap a villám.. Ki kell kapcsolni a telefonokat. EZ eddig nem is okozott gondot, na, de az iPhone-omnak nem tudom a PIN kódját...Jójó, nem olyan nagy kaland, de azért hogy fogom kideríteni? A kártya, amire rá van írva a kód otthon van a kultúra utalványaim meg az üdülési csekkjeim mellett egy helyes, halacskás, selyemszütyőben... Remélem, Piroska valahogy ki tudja deríteni. Na, nem mintha nem lenne 2 másik működőképes telefonom, dehát, azért mégiscsak... Absolutely amatőr hiba.

A repülés eddig teljesen gondtalan, Csehország fölött még itt-ott ki is tisztult az ég, máshol elég sok a felhő. Budapesten kb csak Szemeretelepet láttam a gépből... Ok, azmás kérdés, hogy szinte azonnal elaludtam. Az éjszaka 1 percet sem aludtam,mert pakolásztam, készülődtem, aztán 2, fél3 körül úgy döntöttem, hogy már nincs értelme. A kb 20 perc alvás jót tett, most egész „frissnek” érzem magam.

Hát, barátom, ez eddig elég unalmas. Nem is történt semmi eddig, és azt is sikerült roppant unalmasan előadni :-)

Akkor más: ez alkalommal kivételesen nem a néninél fogok lakni, hanem Dettinél, aki most épp Londonban tartózkodik, és az érettségi találkozóra való készülés hevében felajánlotta, hogy ha legközelebb Londonban járok, lakhatok nála. Én meg jól kihasználtam az első adandó alkalommal. Ami szintén más lesz, hogy nincs nálam a fényképezőgépem, mert az öcsémnek kölcsönadtam, aki szerdán Wales-be készül. Ott még nem jártunk, arról fontosabb, hogy jó képek készüljenek. Én meg tartok 1 iPhone-túrát. Minden érdekeset a teleifónnal fogok leotózni. Izgi lesz.

Na, jó, nem kínozok tovább senkit. Egyenlőre abbahagyom a szóf**ást...